A meditáció kifejezésnél jobban kedvelem a „kapcsolatteremtés a belső énemmel” vagy „gyorstárcsázó gomb az elmémhez” kifejezéseket. Akárhogyan is hívjuk, a lényege nem az, hogy szoborrá merevedj, hanem hogy olyan állapotba kerülj, ahol a belső filmed elkezdi tanítani a testedet a jövődre. Magyarul: előre megérzed, milyen lesz, amikor megtörténik, amit szeretnél. Így amikor tényleg megtörténik, a tested csak annyit mond: „jaaa, ezt ismerem”.

Ha képlet kéne rá (mert miért ne):

SZÁNDÉK + EMELKEDETT ÉRZELEM = ÚJ LÉTEZÉSI FORMA

Vagyis: nem elég akarom, éreznem is kell.

Miért hasznos?

Mert ebben a csendes állapotban a puszta gondolat is tapasztalattá tud válni. Ha sokszor csinálod, az agyad úgy lesz vele: „oké, akkor ez az új alapbeállítás”. És innen már nem a régi automata programod írja a jövődet, hanem a szándékod + az érzésed.

Mini konklúzió

• A külvilág gyakran az elméd kivetülése.
• Ha az elmédet megváltoztatod → változik a valóságod.
• A meditáció ennek a legolcsóbb, legbiztonságosabb, legsikkesebb módja. 😁